Extra beszámoló

Fejlődés

No akkor a tegnapi /és a sok korábbi/ képes beszámoló után, most inkább csak mesélnék...

Rékáról hosszabb lesz, úgyhogy először Gergőről:
Nagyon Nagyfiú lett. Néha követelőző, önző, erőszakos kiskrapek, máskor nagyon okos, különösen értelmes, mindent meg lehet beszélni vele típusú drágaság. Oviban is mondják róla hogy rosszcsont, van egy kisbarátja Zsombor, akivel sokszor szét kell Őket ültetni, mert nem bírnak magukkal, de dicsérik is, gazdag a szókincse, okos, érzékeny srác.

Mint említettem, voltak kirándulni, szülők nélkül, busszal, Nőtincsen a Seholsziget élményparkban. Megvártam amíg elindult a busz, integettem és nosztalgiáztam a saját gyerekkoromból, hányszor kísértek engem így a szüleim és sóhajtoztam hogy egyrészt milyen kicsi még, ült ott mint aki karót nyert, úgy kellett az óvónéniknek levadászni Róla a sapkáját, a kabátját, másrészt viszont hogy úristen milyen nagy, a mi fiunk idegenekkel buszos kirándulásra megy. Jól érezték magukat, tele élménnyel tértek haza, a buszon is sokat hülyéskedtek, azóta is meséli ha buszt lát, de ma a rakparton is felismerte az útvonalat ahol haladtak és mesélt valami "Mi van libák lesztek?" "Mi van hajók lesztek?" típusú viccet, amit a kislányokkal felelgettek az úton egymásnak és amit bár mi nem értünk, de szerinte rendkívül vicces. :-D

A lego őrület folytatódik, de már le kell Őt állítanunk, mert szerintünk már így is túl sok legója van, Ő újabbra és újabbra vágyik. Most azt tervezzük hogy csinálunk a szobájában egy asztal/polc/szekrényszerű felületet /még tervezés alatt van :-)/, ahol felépítheti a maga kis lego cityjét és jobban tud játszani majd a meglévőkkel. Mostanában nem is a tűzoltós dolgok, hanem a rendőrösködés, rablók téma érdekli igazán. A rajzaiban is megjelenik mindez, börtönt is rajzol pl, kérdeztem is az óvónőket hogy nincs-e gond, de mondták hogy természetes ebben a korban hogy vannak fiúk, akiknél ez az érdeklődés és örüljek hogy olyan típus, aki így kiéli, kirajzolja az érzéseit és nem tartogatja magában.

És akkor Rékáról is:
szédült egy kis tyúk, nagyon hisztis, nagyon akaratos, sokszor teljesen kikészíti az embert, de nagyon édes , bújós, imádnivaló cuki kiscsaj is tud lenni. A bölcsiben imádják, ott legtöbbször a legjobb oldalát mutatja, jókat alszik ebéd után, bezzeg itthon meg éjjelente továbbra is kelünk Vele. /Ez iszonyú fárasztó nekünk továbbra is, hétvégén sincs megállás, napközben Gergő nem alszik, éjjel meg Réka, nem tudunk kikapcsolni.../ Apropo bölcsi, kaptunk az üzenőfüzetébe jellemzést Róla Edit nénitől /Edi - ahogy Réka hívja :-)/, a legviccesebb részt idézem: "A bölcsődében kialakult baráti társasága van." És fel van sorolva négy fiúnév. :-D Hoppá, kialakult baráti társaság, ráadásul fiúkból, mindezt 2 évesen. No lesz itt még gondunk! :-D

A szobatisztaság folyamatban van, túl vagyunk már az első olyan pisilésen, hogy én tartottam Őt a fűben, ráadásul úgy volt, hogy pelus volt rajta és szólt a játszótéren hogy pisilnie kell, ugye milyen ügyes?! :-) Most hogy hasmenése volt, képes volt minden egyes ingernél szólni és ráülni a bilire/wc-re /Ő dönti el, váltogatja :-0/, nem kevés fáradtságot okozva ezzel az állandó rohanással, de tényleg nagyon ügyes. Vannak napok, amikor egyáltalán nem jut eszébe egész nap, nem szól, nem megy /kaki után azonnal szól akkor is, sőt már sokszor a pisi is zavarja a pelusban/ és mivel én a "nem erőltetős, várjuk ki az idejét" típus vagyok olyankor én sem szólok és nem kérdezgetem, de már egyre kevesebb az ilyen nem érdeklős nap. Ma pl pelus nélkül szaladtunk ki a közeli kisboltba, mert egész délután nem kellett pelus, olyan ügyes volt. Szépen elmentünk pisilni indulás előtt is és így simán kibírta azt a 20-25 perces távollétet probléma nélkül.

A beszédfejlődése is remekül zajlik, Neki is be sem áll a szája, sokszor kommentálja hogy mit csinál éppen, úgyhogy lassan már tényleg nem jutunk szóhoz Lacával a két gyerektől. :-D Énekelget, nagyon aranyos, sokszor dudolászik valami ismert dallamot és halandzsázik rá, de sokszor felismerhetőek a kis gyerekdalok. A legviccesebb, mikor tőlünk hallott dallamokat egyszer csak "előhúz", egyik nap a földön ülve próbálta felvenni a zokniját /öltözködésben is egyre ügyesebb egyébként és szeretné is, én dudom felkiáltással mindent maga próbál/ és közben hallom hogy azt énekelgeti, hogy "pitbull, terrier". :-D De a "mizu, mizu" is elhangzott már a kis szájából. :-)

Betűket sokszor felcserél, így lesz a cipőből picő, a csattból taccs, a csuport az pucsor pl. :-) Az m betűt módszeresen p-nek ejti, a maci az paci, a másik az pásik, de érdekes, mert azt simán mondja hogy Mama. Az emlegetett "én dudom, nem dudom" kijelentéseit is imádjuk, de nagyon édes ahogy rászokott arra, hogy mindent megköszön, köszi felkiáltással. Az igent már régóta használja, "idem, igem" módon rendkívül határozottan. A "nekem" is kedvenc kifejezése, sokszor érzi fontosnak nyomatékosítani vele a mondandóját, "ez nem finom nekem", "man nekem kaki", "pocóm páj nekem" /hasmenéses betegségeknél ezt őrületig mondogatja/. A van az sokszor "man", a volt az "vót" természetesen. :-)

Sokszor használja a kicsinyítőképzőt Ő is, "békácskám, ájikám" az alvós kedvenceire, de a legédesebb az volt, amikor tegnap rámutatott Apára, hogy "ott van Apikácskám". Kevésbé kedveljük a naponta többször elhangzó "akajom"-ját, toppant is hozzá vagy toporzékol is néha. :-0 Ha Apa becézgeti és mondja Neki hogy Rékabéka, akkor kikéri magának, hogy "nem vagyok béka, Jéka vagyok". Ha azt mondjuk Neki hogy csúnya, mert bután viselkedik, akkor azt mondja: "Jéka nem túnya. Apa túnya." - jól megnyomva a szót, fejével is nyomatékosítva és toppatva hozzá. :-D Reggelente sorolja hogy ki hová megy: "Aja gogozik, Apa gogozik, Gegő obida, Jéka bőcsi." Ha egyikőnk nem jön haza délután már kérdezi: "angol"?

Esténként Gergővel mindig összevesznek hogy Anya és Apa közül ki feküdjön ki mellé, ha Apa kerül hozzá, le kell feküdnie az ágya mellett a kis szőnyegére a parkettán "Apa kőre" felkiáltásra, nagyon vicces. :-D Nagyon aranyos, mert ha kér mondjuk csokit, tejszeletet vagy epret, rögtön hozzáteszi hogy Gegőnek is, ez egyébként fordítva is jellemző. Bár csépelik egymást egész nap, Réka harap, Gergő odacsap és megy az "ejém /enyém/, avissza /add vissza/, ne Gegő" stb stb állandóan, nagyon örülnek ha meglátják egymást, sokat nevetgélnek, rosszalkodnak együtt, egyre többet próbálnak játszani is, szeretik, féltik egymást. Réka mindenben utánozni próbálja Gergőt, állandóan szalad utána, a "Gegő vájj"-tól /illetve Réka gyerétől/ visszhangzik a ház vagy az udvar mindig.

Hirtelen most ennyi, így is lehet hogy tömény volt elolvasni, de már nagyon jó volt írni végre erről is. Azért hogy ne maradjon ez a bejegyzés se kép nélkül, egy teljesen friss mai kép, mely a Maszkabál koncert elején készült a két kis koncertezőről./Nagyon őszintén, nekünk picit csalódás volt a koncert, az oké hogy Gryllus bácsi stílusa a magamban, egy szál gitárral énekelek egy széken ülve, de hogy egy ilyen témájú koncertet is képesek (néhány kisgyermek énekelt mellette) jelmezek nélkül ugyanígy végigénekelni, nem gondoltam volna. Mindösszesen ez az (amúgy szép) háttér emlékeztetett a megszokott és imádott animációkra.../Hamarosan újra jelentkezünk!