40-41.hét

Sapik, sisakok
és hisztiMegérkeztek Lautól a sapik. Rékával együtt választottuk ki az albumból, hogy nagyjából hogy nézzen ki, aztán a többit Laura bíztuk. Odáig van értük Réka és persze mi is Rékáért bennük. :-)
Ez pedig Gergő az új Verdás sapkájában, mert Ő sem maradhat ki persze semmiből :-D, a Glamour hétvégén választotta a c&a-ban, Őt annyira nem izgatják a ruhák, mint Rékát, de a shoppingolásért Ő is odavan. :-)Amire támaszkodik az pedig egy csúszda az egyik kerületi játszótéren, elég hosszú és imádják, Réka is kacagva csúszik rajta. /Ez a kép még egy korábbi alkalommal készült, jobb időben./
De mostanában néha már olyan hideg van, hogy nem jó a játszótéren lenni.
Itt éppen a Decathlonban egy kiadós trambulinos ugrálás után kerékpárt és biciklis sisakot próbálgatnak. /Ezért lógnak a leírások a nyakukban :-D/Muszáj amikor csak lehet menni és fárasztani őket. Mostanában Réka különösen hisztis, néha már-már elviselhetetlen, mert nem lehet kibillenteni belőle, csak szajkózza, üvölti a magáét. Ami ráadásul általában valami apróságból indul ki, ő akarta kigombolni a kabátot, nem azt a nadrágot akarja, miért nem kaphat most azonnal epret :-D és más hasonló fontos dolgok. Amikre hol van idő, hogy hülyét csinálhasson belőlünk és elmenjünk tél derekán epret vadászni, visszaadjuk a kabátot, hogy ő gombolhassa ki, keresünk másik nadrágot... Vagy nem teljesítjük, mert 1. nincs idő reggel 7-kor, késésben, munkába rohanásban újra felvenni a kabátot stb, 2. fáradtak vagyunk éppen hogy ezredszer is ugorjunk valami marhaságért. És akkor jön a hiszti, az őrületbe kergető "én akartam kigombolni" stb mantrázás végtelenségig. Van remény, mert Gergőnek is volt ilyen korszaka, igaz Neki akkor ha egy-egy nap nagyon fáradt volt, 2-3x egy hónapban /Rékánál pedig ez most már minden reggel és minden délután, este bizonyosan előfordul/, de mostanra olyan okos nagyfiú lett, már Ő is csodálkozva nézi Réka kirohanásait. :-D

Adódnak aranyos pillanatok is ebből persze, múltkor Gergővel jót kuncogtunk rajta. Mostanában Réka azt is nehezen viseli, ha rászólunk valamiért vagy valamire nemet mondunk. Ilyenkor sokszor eltörik a mécses nála és olyan igazi krokodilkönnyes /nem hisztis/, elkeseredett sírásba kezd és -ez a legaranyosabb- bevonul valahová sírni. Itthon az előszobában a cipős szekrény és az ajtó között van egy csöppnyi hely, ahová Ő még pont befér, oda szokott beállni és a fal felé néz. Mondtam is Gergőnek, látod senki nem kérte és magától vonult a sarokba. :-D Mama pedig mesélte hogy Náluk a tuják közé szalad és ott tölti a maga által kiszabott "büntetését".

Mindezzel együtt édes egy kis maszatlány, egy igazi kis cuki, csak bizony sok-sok türelem kell/ene/ hozzá.

Egy kedves történet még, hogy ne csak rosszat meséljek: Este altatáskor Apától kéri hogy énekelje el a "kertben álmodj éjszakát"-ot, ez akár találós kérdés is lehetne, de mivel talán nem annyira közismert, elárulom hogy a "kertben lebeg az almaág" című dalról van szó. Ringatón tanultam anno és ezt énekeljük kiskoruk óta. Utána Apa általában átmegy Gergőhöz /néha fordítva van, Ők döntik e, mindig, hogy ki kihez bújjon :-)/, Réka meg engem átölel, azt mondja hogy "szejetlek", majd hozzáteszi, hogy "ájika sír, csincs az anyukája". Az alvóselefántjáról van szó, valahogy ilyenkor így éli ki az érzéseit, hogy én ott vagyok, hogy ezt mondja - gondolom én. Ilyenkor én mindig elmondom hogy de ajikának ott vagy Te, megnyugszunk és ezután már általában nem kell sokáig várni hogy elaludjon.
Mára ennyit rólunk, Gergőről majd máskor mesélek és Rékáról is tartozom még a szobatisztaság témával, na meg újabban annyira édes ahogy énekelget, hogy megint akarok egy kisvideót összevágni. Sziasztok!
UI: A képek és a videók minősége ezúttal nem tökéletes, csak a mobil volt kéznél...