Nagyfiú

Avagy akire büszkék vagyunk

Természetesen Gergő sokszor hisztis, dacos, akaratos, makacs, szemtelen, néha már-már elviselhetetlenül erőszakos, de ez a bejegyzés nem erről szól. ;-)

Hanem arról a sok-sok jó tulajdonságáról, kedves dolgáról, amik miatt oly büszkék vagyunk Rá!!!

- Elsőként a Rékához való viszonyát említeném. Hogy bármennyire is féltékeny azért sokszor, ezt nem igazán érezteti Rékával és ezért nagyon büszke vagyok Rá! Játszik Vele, szeretgeti, vigyáz Rá, egyre kevesebbszer hangzik el a "vigyétek arrébb innen Rékát" kezdetű mondat még olyan játék közben is /tűzoltózás :-)/, ami pedig fontos Neki.
Azokért a mondatokért is külön imádom, mint mikor Apukájával együtt vártak rám a posta előtt és Réka sírni kezdett és magától azt mondta Neki, "Réka, ne sírj, mindjárt jön az Anyukád!". Vagy amikor Mamáéknál volt, én pedig Rékával Olivérnél és mikor mentünk Érte, megölelte Rékát és azt mondta Neki "Már annyira vártalak!". Ezért a szeretetteli viselkedésért nagyon büszkék vagyunk Rá.

Itt például cipeli Rékát :-) és mászva játszik Vele:


- Egyre okosabb.
Rengeteg verset, mondókát, dalt hoz haza a bölcsiből és itthon is szinte első hallásra megjegyez valamit, amit elmesélünk Neki. Már meg sem lepődöm hogy egyszer csak énekelni kezdi a Boci-bocit vagy a Csigabigát, mert ezeket van olyan gyerek, aki előbb tudja már. Azon azért picit meglepődtem, amikor a farsangra készülődős hetek közepén egyszerűen folytatta a megkezdett "Itt a farsang, áll a bál" mondókámat amikor elakadtam a "bokázik a máktörő" sor előtt. Amikor pedig előállt az Arany Lacinak Gergősített változatával, akkor attól teljesen meghatódtam. Pici kora óta sokszor felolvastuk Neki ezt a verset a Cini-cini muzsikából és nagyon szeretjük, aztán egyszer csak jön a bölcsiből és elszavalja, hisz ez már nem is mondóka, egy igazi vers, nagyon büszkék voltunk Rá!

/Természetesen csak az elejét tudja, hisz nagyon hosszú, de fog ez menni végig is, én biztos vagyok benne! :-)/


Amúgy is rengeteget beszél, állandóan kérdez, utána összefoglalja a hallottakat és fejtegeti az összefüggéseket, újabb kérdésekkel és válaszokkal.
- Beszéde egyre szebb, a cső persze még mindig tő :-), a zsupp az mindig zuppsz, de túl sok betűtévesztése nem jellemző.
- Vannak aranyos szavai, amik abból születnek, hogy nem ért valamit pontosan, de mondani akarja, ilyen például a kompozisukot = kompromisszumot vagy az antibikum = antibiotikum.
- Használ szavakat rendszeresen rosszul, hiába tudja jól is, rendszeresen az Ő verzióját mondja, ezek nagyon édesek: gonzaálarc = gázálarc /tűzoltózás miatt fontos ;-)/, ezekeket = ezeket, téngemet, téngemnek = engem, nekem. :-)
- Angol neveket is próbál mondani, a meséiből, van Szél parancsnop úr = Steel parancsnok úr, van Evis Kiggington = Elvis Kringlinton, de a legnagyobb kedvencünk a Lány a tűzoltó = Penny. :-)
- Próbál elmagyarázni helyzeteket, nagyon aranyos. Nemrég defektünk volt együtt, utána mesélte amit hallott, látott Mindenkinek, hogy Anya belement egy gödörbe, kilyukadt az autó gumija, a tankolósbácsi segített felrakni a pótgumit, amin virsli van, de nem lehet megenni. :-)

Utánoz minket, használja a szavainkat, mondja hogy "A kutyafáját" vagy "Irgumburgum", mondja hogy "Hányszor mondjam Neked" vagy hogy "Kötözzed be magad Anya" , görbe tükröt tart az ember elé.

- Egyre ügyesebb.
A gondozónénik szerint ebben a korban az az elvárás, hogy megfogja a papírt az egyik kezével és a papíron színezzen, Neki már sikerül egész jól az ábra környékén maradnia és a színeket is egész jól eltalálja sokszor, sőt az első felismerhető ábrák /napocska/ is megszületettek. :-) De festett is már, ragasztgatott, vágdos, gyurmából önállóan főként kígyókat, csigabigát tud gyártani! :-)
Nagypapa elmondása szerint nagyon ügyesen reszel, apró kis modellezőfákkal szoktak dolgozni.
A szobatisztasággal nem büszkélkedhetem, az majd a tavaszi, nyári projektünk lesz, mi eddig direkt nem siettettük.
Mozgásáról láttatok kisvideókat mostanában, az elektromos kisautós vezetésére nagyon büszkék vagyunk!

- Jó evő.
Ez alapvetően nem egy olyan nagy dolog lenne, ha nem tudnám kisbarátok, bölcsistársak Anyukáitól hogy bizony az. A bölcsis farsangon például még én is meglepődve néztem hogy a tányér leves és a 1,5 túrógombóc után még kért és megevett egy újabb tányér levest. :-)Válogat is persze, husit nem eszik szinte egyáltalán és nagyon makacsul nem hajlandó megkóstolni például a süteményeket, a gondozónénik nevetve mondják hogy nincs még egy gyerek, aki ha vaniliás croissant van, kér inkább egy szelet vajas kenyeret. :-) Kedvenceit váltogatja, csak a tigrises /Lidl-ben vesszük, a szerk. megj./ Danonino tűnik öröknek.

- Udvarias, figyelmes. /Már amikor nem szemtelen persze. :-)/
Múltkor mikor hazajöttünk a bevásárlásból megkérdezte kipakoláskor, hogy "Segíthetek Neked, Anya?" Én olyan büszke voltam Rá! Mert az rendben van, hogy szeretnek a gyerekek pakolni, Ő is régóta, de az hogy így meg is kérdezi, hát ez olyan nagyfiús és kedves dolog.

Tiltásokat, szabályokat érti és szerintem meglepően rendesen próbálja is őket betartani, persze sokszor el kell mondani Neki. Sokszor kérem például hogy Réka alvása alatt ne kapcsolja be a tűzoltó szirénát, mert az nagyon hangos. És aztán Ő játék közben mindig megkérdezi /mert persze hogy be akarja kapcsolni, hát hiszen gyerek :-)/, hogy most szabad? Sokszor kérdezi ezt egyébként és én emiatt is nagyon büszke vagyok Rá! Akkor kezelhetetlen csak ha már nagyon fáradt, ha nem alszik napközben, ehhez kapcsolódik a következő pont.

- Próbál a kedvünkre tenni.
Aki ismer minket tudja, hogy Gergő nappali alvásaival régóta küzdünk. Az éjszakai alvásával nincsen gond, 3 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, csak és kizárólag akkor kel fel, ha beteg lesz vagy ha már fáj valamije, ezen az sem változtatott amikor több mint 1 éve nagyfiús, nyitott ágyba költözött. Nem mászkál ki belőle, csak ha már teljesen felébredt, nyitja ki az ajtaját és jön szólongat minket, jön be a hálószobánkba, vagy mászik le a lépcsőn.

A nappali alvásai viszont katasztrófálisak. Ha rajta múlna teljesen kihagyná az egészet. De mivel Neki /és nekünk is/ szükségünk lenne arra az 1-2 óra pihenésre, mi ezt annak rendje és módja szerint mindig megpróbáljuk. És van hogy kudarc az eredmény, mert tűzoltócsövet csavar a takaróból és játszik alvás helyett és ha ráparancsolunk lefekszik ugyan, de izeg-mozog, ugrál /ahogy nyilvánvalóan nem lehet elaludni/.

Viszont vannak alkalmak és itt érünk vissza a büszkeséghez, amikor megpróbál a kedvünkben járni. Nem akar aludni, nem tud könnyen elaludni, de lefekszik, próbál pihenni, látszik hogy járna a lába, mert néha dobol vele, látszik hogy legszívesebben felkelne, mert ide-oda fordul, de megpróbálja hogy a kedvünkre tegyen és én olyankor csendben büszke vagyok Rá! Egy sikeresen zárult ebéd utáni szunyókálást örökít meg ez a januári kép, ugye milyen szép itt??!
Órákig tudnám még folytatni a sort, de már így is nagyon-nagyon hosszú lett ez a bejegyzés... Gergő kevesebb mint egy hónap múlva 3 éves lesz, aztán szeptemberben óvodába megy, egyre nagyobb, okosabb, igazi Nagyfiú és mi csak egyre jobban szeretjük!

/Az emlegetett farsangról hozok majd még képeket, külön bejegyzést szentelek majd neki, csak várom még a bölcsiből is a fotókat hozzá./